A nyomozás fél évig tartott, sok százezer forintos költséggel, a családot többször kihallgatták. A szakértő megállapította, hogy a hazahozott korallok értéke vagy 300 forint. Egyébként tizennyolc órán keresztül vételezte szemre az állatokat – ez szerepel a költségekben –, és úgy állapította meg, hogy valóban elpusztult korallokról van szó.
Idézek az esetet bemutató Index-cikkből: „A család jelen lévő ügyvédje ezzel összefüggésben – élve a védőt megillető azon joggal, hogy a terhelti jogokat gyakorolja – az alábbi kérdéseket intézte a nyomozó hatóság jelen lévő képviselőjéhez.
Védő: »A nyomozó hatóság álláspontja szerint különleges szakértelmet igényel-e a gyanúsításban szereplő tárgyak, maradványok vonatkozásában annak felismerése, hogy ezek CITES-listába tartozó, állati eredetű, fokozottan védett dolgok?«
Előadó: »Igen, erre tekintettel került sor a szakértő kirendelésére.«
Védő: »Amennyiben ez különleges szakértelmet igényel, úgy a nyomozó hatóság álláspontja szerint életszerű és elvárható-e egy 17 éves, fiatalkorú személytől, hogy ezt felismerje?«
Előadó: »Nem.«
Az ügyvéd erre hivatkozva a helyszínen kezdeményezte a nyomozati eljárás megszüntetését. Ezt egy későbbi határozatban elutasították, a lányt viszont a helyszínen rabosították.”
Jó hír, hogy a fiú ellen megszüntették az eljárást, és végül a lány ellen is, valószínűleg a nyilvánosság hatására. A lány közben leérettségizett, és felvették egy jó nevű egyetemre – de ott lebegett előtte a jövő, amelyben akár priusza is lehet.
Két fontos tanulsága van az ügynek: a jogszabályok azért vannak, hogy segítsék a bűnüldözést, de mindig kellene legyen kontroll, hogy meddig észszerű a dolog. Mennyi kárt okoz lelkileg és anyagilag? Van-e egyáltalán értelme? Ha a jogszabály rossz, meg kell változtatni; de előtte is kell legyen az eljárásban olyan értelmes ember, aki megállítja a rossz irányba forduló folyamatot, és megszünteti az eljárást. Arról nem is beszélve, hogy tisztességes emberek kriminalizálása a legrosszabb társadalmi folyamat, ami elindulhat.
A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata